Photo shoot nr12
Photo shoot nr11
Photo shoot nr10
Photo shoot nr9
Photo shoot nr8
Photo shoot nr7
Photo shoot nr6
Photo shoot nr5
Photo shoot nr4
Photo shoot nr3
Photo shoot nr2
Photo shoot nr1
Feröer-szigetek - Kallur Lighthouse
Kallur Lighthouse
A Feröer-szigetek egyik legnépszerűbb látnivalója a Kallur világítótorony, mely Kalsoy szigetén található.
Ez is egy olyan túra amit érdemes előre megtervezni. A szigetre csak komppal tudunk eljutni, nincs híd vagy alagút ami ide vezetne. A komp a Borðoy szigetén található Klaksvíkból indul meghatározott időpontokban. Két lehetőségünk van, az egyik hogy autóval megyünk át a szigetre, a másik, hogy az autót lerakjuk és csak mi magunk megyünk át komppal. Ha az autós megoldást választjuk, érdemes előre megvenni a jegyet (oda és vissza is), mert a limitált hely miatt, ha jegy nélkül érkezünk, könnyen előfordulhat, hogy nem jutunk fel a kompra. Értelemszerűen ilyen probléma nincs, ha az autót hátra hagyjuk.
Én valamiért ragaszkodtam az autóhoz, így foglalnom kellett helyet, amit egy kicsit későn kezdtem el, így elég limitált volt, hogy melyik napon és pontosan mikor. Ha korán kelők vagyunk és közel van a szállásunk, akkor érdemes lehet a reggel 8-as indulást választani. Nekem messze volt a szállás, így egy 10 órási időpontot foglaltam, vissza pedig a fél 6-os komppal jöttem volna (erről később). Maga a komp út nem hosszú, nagyjából 15-20 perc (erről készítettem egy kis videót). Ha pedig megérkeztünk, akkor nagyjából 20 perc alatt pár kivilágítatlan alagúton áthaladva megérkezünk Trøllanesba, ahonnan a túra indul.
Utólag végig gondolva egyszerűbb lett volna autó nélkül menni, hiszen busszal is megközelíthető Trøllanes és így nem befolyásolta volna az időpontot a hely foglalás. Legközelebb okosabb leszek.
Tipp: a feröeri kompokra itt tudsz foglalni és jegyet venni:
Ez a túra fizetős, 200 korona (kb. 10.000 Ft), egy kis házikóban kell kifizetni, ahol a túra előtt ihatunk egy forró teát is, vagy kérhetünk túrabotot (amit érdemes kérni). Ezután elkezdhetjük a túrát, ami nagyjából két óra oda vissza. Nem kifejezetten nehéz, de ha épp esős időben érkezünk, akkor érhet minket kellemetlen meglepetés a sár miatt (ezért is írtam, hogy túrabot ajánlott és egy túrabakancs sem hátrány).
Sajnos valaki óvatlan volt és megcsúszhatott a sárban, mentő helikopterre is szükség volt. Nem vettem fel a teljes mentést, de a végén sikerült elvinni a pórul járt túrázót.
Érdemes egy két órát eltölteni itt, gyakorlatilag 360 fokos panoráma, percenként változó időjárással és ha elég időt töltünk itt, a látogatók nagy része vissza is indul. Az utolsó fél órában teljesen egyedül voltam.
Még itt is találkozhatunk legelő birkákkal.
A leghíresebb kilátás a világítótronyon túl van, egy meredek ösvényen lehet eljutni a sziklaszirt végére.
Sajnos rossz napot választottam, nem néztem meg, hogy mekkora szél lesz. Ezen kívül az eső is esett aznap is és az előtte lévő napokon is, így járhatatlan volt az ösvény. Akkora szél volt, hogy egy fél órára kénytelen voltam megbújni a világítorony árnyékában.
Fotós szempontból nehéz téma, ideális körülmények kellenek, hogy egyedi képet lehessen készíteni. Bár, még ekkor is fel merül a kérdés, hogy szükség van-e egy újabb képre arról a világítótoronyról arról a sziklaszirtről. (Természetesen napokig emésztettem magam, hogy nem sikerült.)
Kárpótol viszont ez a szivárványos kép, ami az óceán felett jelent meg. Ekkor már egy magam voltam és csak ámulva néztem ezt a termszeti csodát.
A végére egy jó tanács. Esőkabát és esőnadrág ide sem árt. Csak így tudtam összesen 4 órát itt eltölteni anélkül hogy szét ne fagytam volna.
Mivel a tervezettnél előbb végeztem, maradt 2 órám a komp indulásáig. Viszont szerencsém volt, el tudtam menni az eggyel előbbi komppal, de csak azért mert volt jegyem. Legalább 20 autó állt sorba, a fele nem jutott fel.
One of the most popular attractions in the Faroe Islands is the Kallur lighthouse, which is located on the island of Kalsoy. This is also a tour that is worth planning in advance. We can only get to the island by ferry, there is no bridge or tunnel that leads here. The ferry departs from Klaksvík on the island of Borðoy at specific times. We have two options, one is to go across the island by car, the other is to park the car and just go across by ferry ourselves. If you choose the car solution, it is worth buying the ticket in advance (both there and back), because due to the limited space, if you arrive without a ticket, you may not get on the ferry. By definition, there is no such problem if we leave the car behind. For some reason, I insisted on the car, so I had to reserve a seat, which I started a little late, so it was quite limited on which day and exactly when. If we are early risers and our accommodation is close, it might be worth choosing the 8 am departure. The accommodation was far for me, so I booked an appointment at 10 o'clock, and I would have come back with the 6:30 ferry (more on that later). The ferry ride itself is not long, roughly 15-20 minutes (I made a little video about it). And once we have arrived, we will arrive in Trøllanes, where the tour starts, in about 20 minutes through a couple of unlit tunnels. In retrospect, it would have been easier to go without a car, since Trøllanes can also be reached by bus, and thus the time would not have been affected by the reservation. I'll be smarter next time.
This tour is paid, 200 crowns (approx. HUF 10,000), and must be paid in a small cottage, where you can drink hot tea before the tour, or you can ask for a walking stick (which is worth asking for). Then we can start the tour, which takes about two hours back there. It's not particularly difficult, but if we arrive in rainy weather, we may be in for an unpleasant surprise due to the mud (that's why I wrote that hiking boots are recommended and hiking boots are not a disadvantage). Unfortunately, someone was careless and slipped in the mud, a rescue helicopter was also needed. I didn't take the full rescue.
It is worth spending a couple of hours here, practically a 360-degree panorama, with the weather changing every minute, and if you spend enough time here, most of the visitors will go back. I was completely alone for the last half hour. The most famous view is beyond the lighthouse, a steep path leads to the end of the cliff. Unfortunately, I chose the wrong day, I didn't check how windy it would be. In addition, it rained that day and the days before, so the path was impassable. It was so windy that I had to hide in the shadow of the lighthouse for half an hour. From a photographer's point of view, it is a difficult subject, ideal conditions are needed to be able to take a unique picture. Although, even then, the question arises as to whether another picture of that lighthouse from that cliff is needed. (Of course, I spent days digesting the fact that it didn't work.) This rainbow image that appeared above the ocean makes up for it. At that time, I was alone and just looked at this natural wonder in amazement. A good piece of advice at the end. A raincoat and rain pants don't hurt either. That's the only way I could spend a total of 4 hours here without freezing to death.
Feröer-szigetek - Trælanípa & Drangarnir
Trælanípa
Az első békés, nyugodt, szélcsendes napfelkelte.
Mivel egész délelőttre napos/felhős időt jósoltak eső nélkül, ezért Trælanípa-ra esett a választásom. Ez egy viszonylag könnyű séta, nagyjából 2 óra alatt bejárható oda-vissza. Fontos megjegyezni, hogy ez a túra fizetős, 200 korona, ami közelítőleg 10.000 Forintnak felel meg.
Az ösvény végig vezet a Feröer-szigetek legnagyobb tava mellett, melynek Sørvágsvatn a neve (más néven Leitisvatn). Egyedülálló optikai csalódásáról híres, ahol úgy tűnik, mintha a tó az óceán felett lebegne.
A séta végén elkérkezünk a Trælanípa nevezetű sziklához (Rabszolga-hegy), amely 142 méterrel emelkedik ki a tengerből. Úgy tartják, hogy a neve a viking korszakból származik, innen taszították a mélybe a rabszolgákat.
Floating Lake above the Ocean, azaz tó az óceán felett. Ez a kép jól szemlélteti, hogy milyen elképesztő ez a hely.
A képek nem adják vissza, de itt is elképeztő erejű szél volt, úgyhogy csak óvatosan merészkedjünk ki a szikla szélére.
A visszafele vezető úton több szivárványt is lencsevégre kaphattam.
A Feröer-szigetek gyakorlatilag egy nagy legelő, úgyhogy sokszor találkozhatunk a túrák alkalmával legelésző birkákkal is. (Sok helyen emberrel nem, csak birkával.)
Drangarnir
Az utazásom egyik legjobban várt helyszíne Drangarnir. A lenyűgöző, 70 méter magas tengeri boltív egyenesen az Atlanti-óceán északi részéből emelkedik ki.
Ez egy olyan túra amit előre meg kell tervezni, ugyanis mint sok más látnivaló, magánkézben van a terület. Csak három nap lehet ide eljutni: szombat, vasárnap és szerda és csak adott időpontban indulnak a túrák (11:00). Két választási lehetőségünk van ha ide el szeretnénk jutni, vagy gyalog közelítjük meg, vagy motorcsónakon, mindkét opció fizetős. A gyalogtúra hossza kb. 6-7 óra, sok szintkülönbséggel, úgyhogy csak gyakorlott túrázóknak javasolnám. Bevallom őszintén, bármennyire is szerettem volna ezt gyalog teljesíteni, a könnyebbik utat választottam, és motorcsónakkal jutottam el végül. Még így is jut elég idő felfedezni, nagyjából másfél óránk van a visszaindulásig.
Tipp: a fizetős túrákról itt lehet tájékozódni, illetve időpontot foglalni:
Nehéz ezt a helyszínt ideális fényviszonyok között fotózni a korlátozott hozzáférés miatt, de még így is szerencsésnek mondhatom magam, mert a korábbi napokon végig esett itt az eső.
Ha itt jár az ember, mindenképpen érdemes lemenni a partra is. Érdekes volt megfigyelni, hogy rajtam kívül csak egy másik fotós tartott velem, a többi túrista fent maradt a sziklán. Visszainduláskor kérdezték csak meg páran csalódottan, hogy jó volt-e onnan a kilátás.
Nem volt izgalomtól mentes az ott tartózkodás, mert a partra tartva elhagytam az egyik szűrőmet, ami a víz miatt nélkülözhetetlen volt, de szerencsére sikerült megtalálnom.
Szerencsére ki is sütött a nap mire leértem.
Mielőtt visszatérnénk a kikötőbe, közelebbről is láthatjuk a hatalmas sziklákat.
Since they predicted sunny/cloudy weather without rain for the whole morning, I chose Trælanípa. This is a relatively easy walk, you can go there and back in exactly 2 hours. It is important to note that this tour is paid, 200 crowns, which is approximately equivalent to 10,000 HUF.
The path leads along the largest lake in the Faroe Islands, which is called Sørvágsvatn (also known as Leitisvatn). It is famous for its unique optical illusion, where it appears as if the lake is floating above the ocean. At the end of the walk, we come to the rock called Trælanípa (Slave Mountain), which rises 142 meters above the sea. Its name must come from the Viking era, from where the slaves were pushed into the depths.
One of the most anticipated locations of my trip was Drangarnir. The impressive 70-meter-high sea arch rises straight out of the North Atlantic Ocean. This is a tour that must be planned in advance, because like many other attractions, the area is privately owned. You can only get here on three days: Saturday, Sunday and Wednesday, and the tours only start at a specific time (11:00). We have two options if we want to get here, either we approach it on foot or by motorboat, both options are paid. The length of the walking tour is approx. 6-7 hours, with some steep climb, so I would only recommend it to experienced hikers. To be honest, as much as I wanted to do it on foot, I chose the easier way and ended up by motorboat. Even so, there is enough time to explore, we have about an hour and a half until the return trip.
If you're here, it's definitely worth going down to the beach. It was interesting to observe that, apart from me and another photographer, no one get there. On the way back, only a few disappointed people asked if the view was good from there. Staying there was not without excitement, because I left one of my filters on the beach, which was essential because of the water, but luckily I managed to find it.
Before returning to the port, we can see the huge rocks closer.
Feröer-szigetek II.
Az előző posztban említettem, hogy alaposan felkészültem a látnivalókból, rengeteg képet és videót néztem meg, így volt elképzelésem, hogy milyen fotós témák várnak rám. Az első ikonikus helyszín, amit felkerestem az a Norðradalur felé vezető út volt.
Több helyen is meg lehet állni útközben, az egyik ilyen pontról ez a kilátás fogadott.
Tipp: időjárás tekintetében jó kiindulási alap lehet ez az oldal (illetve van applikáció is):
Több webkamera élő képét nézhetjük, illetve van időjárás előrejelzés is (ami többé kevésbé helytálló volt).
Általában kerülöm azt, hogy egy konkrét koncepcióval érkezem egy helyszínre, hogy hogyan és milyen körülmények között szeretném megörökíteni, de ebben az esetben kivételt tettem. Ideálisnak tűnt az időjárás, egészen addig míg meg nem érkeztem, ugyanis az alacsony felhőzet miatt nem lehetett szinte semmit látni. De van egy mondás, miszerint, ha nem tetszik az időjárás a Feröer-szigeteken, akkor várj öt percet. Ha nem is annyit vártam, de végül időszakosan láthatóvá vált a táj, és sikerült megcsinálni a képet úgy ahogy a fejemben elképzeltem.
Mivel délutánra más helyszínt nem terveztem, így körbe jártam a területet, hogy hátha találok egy kicsit egyedibb kompozíciót is. Szerencse, hogy hagytam több időt, mert többet ültem a kocsiban az eső illetve szél miatt (akkor még nem szoktam hozzá), de végül sikerült két témát is találnom.
Naplemente helyszínnek két közelebbi helyet néztem ki. Az első megállóm Bøur-ban volt, ahonnan rálátni Drangarnir szikláira.
Innen tovább indulva egy szintén ikonikus helyszín volt a cél, Gasadalur, egészen pontosan a Múlafossur vízesés. Fotó szempontjából sok variációs lehetőség nincs, egy rövid út vezet le a kilátó pontig, ahonnan még le lehet menni egészen a partig, de azt csak száraz körülmények között ajánlom. Egy elhanyagolt lépcsősor vezet le, korlát gyakorlatilag nincs (illetve csak lóg a levegőben), egy rossz lépés és a mélybe zuhan az ember, úgyhogy a nedves körülményeket figyelembe véve nem mentem le. Sajnos egy rövid időre sem szakadozott fel a felhőzet, úgyhogy csak ezt az egy képet készítettem a vízesésről, utána csak álltam és hallgattam a mélybe zuhanó víz hangját.
In the previous post, I mentioned that I thoroughly prepared for the sights, I watched a lot of pictures and videos, so I had an idea of what kind of photography topics were waiting for me. The first iconic location I visited was the road to Norðradalur. You can stop at several places on the way, from one of these points you can see this view.
I usually avoid arriving at a location with a specific concept of how and under what conditions I want to capture it, but in this case I made an exception. The weather seemed ideal, until I arrived, because it was almost impossible to see anything due to the low cloud cover. But there is a saying that if you don't like the weather in the Faroe Islands, wait five minutes. Even if I didn't expect that much, in the end the landscape became visible intermittently, and I managed to make the picture as I imagined it in my head. Since I didn't plan another location for the afternoon, I walked around the area to see if I could find a slightly more unique composition. It's lucky that I left more time, because I sat in the car more because of the rain and the wind (I wasn't used to it then), but in the end I managed to find two topics.
I looked at two closer places for the sunset. My first stop was in Bøur, from where you can see the cliffs of Drangarnir. Continuing from there, the goal was another iconic location, Gasadalur, more precisely the Múlafossur waterfall. In terms of photography, there are not many options for variation, a short path leads down to the lookout point, from where you can still go down to the beach, but I recommend it only in dry conditions. A neglected set of stairs leads down, there is practically no handrail (or it just hangs in the air), one wrong step and you fall into the depths, so considering the wet conditions, I didn't go down. Unfortunately, the clouds didn't break even for a short time, so I only took this picture, and then I just stood and listened to the sound of the water falling deep.
Feröer-szigetek I.
Az elkövetkezendő pár blog posztban igyekszem elmesélni, illetve megosztani a feröer-szigeteki élményeimet, az ott készült képekkel. Kezdhetném azzal, hogy miért pont a Feröer-szigetek, de szerintem felesleges, főleg fotós szemmel. Az már érdekesebb kérdés, hogy miért pont szeptember végén? Nos, ennek három oka volt: szeptember már szezonon kívül esik, ezért kevesebb a turista, ezzel összefüggésben pedig kicsit olcsóbbak a szállások, de a legfőbb oka az volt, hogy a táj szépen lassan a rikító zöldből átváltozik sárgás-barnás árnyalatúvá ahogy beköszönt az ősz. Maga az időjárás gyakorlatilag évszaktól független, nyáron maximum pár fokkal van melegebb (2-6 fok között volt a hőmérséklet míg ott voltam), de ugyanúgy kiszámíthatatlan az időjárás, egyik pillanatban süt a nap, a másikban szakad az eső (de erről majd később). Az biztos, hogy megfelelő öltözetre szüksége lesz az idelátogatónak, a legjobb beruházásom az utazás előtt (az esőkabáton kívül) egy esőnadrág volt, ami az orkánerejű szélben is tette a dolgát.
Egy hétre mentem, de ebből két nap gyakorlatilag utazással telt. Koppenhágában szálltam át az Atlantic Airways gépére, de mivel előtte Ryanairrel repültem, hagytam egy 4-5 órát a csatlakozásra. Még nem repültem úgy átszállással, hogy két különböző légitársaság, így fárasztóbb volt leszállás után felvenni a bőröndöt majd újra feladni és átmenni a biztonsági ellenőrzésen. Viszont olyan szállást sikerült találnom, amiben benne volt a reptéri transzfer és az autóbérlés is, úgyhogy ezzel szerencsém volt.
Még az utazás előtt gondosan megterveztem, hogy mely helyszíneket szeretném felkeresni, ezek nagy részét sikerült is megnézni, illetve pár képet készíteni.
Az első reggel borús volt, így a nap a felhők takarásában kelt fel, viszont egy órával később elő-elő bújt, így sikerült pár képet készítenem. A szállásomhoz közeli Witches Finger nevezetű kilátó ponthoz mentem, ahol egy 300 méter magas szikla található, ami hasonlít egy boszorkány ujjához.
A nagyjából 20 perces odavezető út alatt is van látnivaló.
Nem panaszkodhattam, fotó szempontjából jól indult a nap.
In the next few blog posts, I will try to tell and share my experiences in the Faroe Islands with the pictures taken there.
I could start with why the Faroe Islands, but I think it's unnecessary - especially with a photographer's eye. The more interesting question is why exactly at the end of September? Well, there were three reasons for this: September is already out of season, so there are fewer tourists, and in connection with this, the accommodation is a little cheaper, but the main reason was that the landscape slowly changes from a bright green to a yellowish-brown shade. The weather itself is independent of the season, it is at most a few degrees warmer in summer (the temperature was between 2-6 degrees while I was there), but the weather is unpredictable, one moment the sun is shining, the next it is raining (but more on that later). It is certain that the visitor will need appropriate clothing, my best investment before the trip (besides the raincoat) was a pair of rain pants, which did the trick even in the hurricane-force winds.
I went for a week, but two of those days were spent traveling. I transferred to the Atlantic Airways plane in Copenhagen, but since I had flown with Ryanair before, I left 4-5 hours for the connection. I have never flown with a transfer on two different airlines, so it was more tiring to pick up the suitcase after landing, then drop it off again and go through security. However, I managed to find accommodation that included airport transfer and car rental, so I was lucky. Even before the trip, I carefully planned which locations I wanted to visit, and managed to see most of them and take a few pictures.
The first morning was overcast, so the sun rose under the cover of clouds, but an hour later it came out again and again, so I managed to take a few pictures. I went to the viewpoint called Witches Finger near my accommodation, where there is a 300 meter high rock that looks like a witch's finger. There is also a lot to see during the roughly 20-minute drive there.
I couldn't complain, the day started well from a photography point of view.
International Day of Forests
Each year on March 21st, the International day of Forests celebrates and raises awareness of the importance of all types of forests. With this short selection, I would like to draw attention to the importance of forests.
2012 óta minden év március 21-én az erdők nemzetközi napját ünnepeljük. Ezzel a rövid válogatással szeretném felhívni a figyelmet az erdők fontosságára.
South Africa, the Panorama route part I.
One of the highlights of a trip to South Africa is, without a doubt, the Panorama Route. It features numerous waterfalls, one of the largest afforested areas in South Africa, and several natural landmarks. Our first stop was the God’s window.
According to the internet, God’s Window is a famous natural landmark found along the Panorama Route in Mpumalanga and offers a magnificent viewpoint over the greenest canyon in the world. The cliffs drop away to an astonishing 700 - 900m gorge filled with trees, shrubs, and wildlife. On a clear day, you'll be able to see across the famous Kruger National Park. Forming part of a 250km long series of cliffs, God's Window is absolutely captivating in its beauty.
Unfortunately we had no luck, after we arrived we saw this scenery. The God’s window was literally closed.
Dél-Afrikai utazás egyik fénypontja kétségkívül a panoráma út, amely mentén számos vízesés, Dél-Afrika egyik legnagyobb erdősített területe és számos természeti nevezetesség található. Az első megállónk a God’s window volt. Az interneten található leírások alapján az Isten ablaka a 250 km hosszú sziklasorozat részeként csodálatos kilátást nyújt a világ legzöldebb kanyonjára, a 700-900 méter magas szurdokról tiszta időben ellátni egészen a Krüger Nemzeti Parkig.
Sajnos nem volt szerencsénk, a buszból kiszállva ez a látvány fogadott, Isten ablaka szó szerint zárva volt.
I was so devasteted like everyone else in the group, although I could not capture this tree without this atmosphere. This is one of my favorite from this trip.
Csalódott voltam, mint mindenki más a csoportból, nem is maradtunk tovább tíz percnél. Ennek ellenére elmentünk a kilátó pontig, ahol végül is sikerült megörökítenem az egyik kedvenc képemet erről az utazásról.
We were lucky with the weather for the rest of the day. We continued our journey to the Lisbon Falls, which is the tallest waterfall in South Africa at an altitude of 94 meters.
A nap további részében szerencsénk volt az idővel. Tovább folytattuk az utunkat és a következő megálló a Lisszabon vízesés volt, mely 94 méteres magasságával Dél-Afrika legmagasabb vízesése.
Our next stop was the Berlin falls, which flow down for 80 m into a deep dark green hole surrounded by red cliffs.
Ezután következett a Berlin vízesés, mely 80 méteres magasságával, vöröses szikláival és különleges növényzetével elvarázsolt.
Popular lookout point
Dobogókő perhaps is the most popular hiking destination lately. Great panorama, easy access, not far from Budapest. Because of its popularity, it is really hard to make new, fresh and unique pictures, but on days when there are such conditions, it might be a little easier.
Dobogókőt talán nem kell senkinek bemutatni, az idei tél egyik legfelkapottabb kiránduló helye. Nem csoda, hiszen könnyen megközelíthető, viszonylag közel van Budapesthez és páratlan panorámával varázsol el minket.
One of my favorite forest
I usually use Google maps to scout new locations to visit, that’s how I found this little floodplain forest right on the bank of the Danube. It is not a huge, enchanted forest, but still captivated by its atmosphere and variety. I have visited several times in the last few months.
Általában a Google maps segítségével keresek új helyszíneket, így találtam rá erre a kicsi ártéri erdőre is, nem messze Budapesttől Érden a Duna partján. Nem egy hatalmas, elvarázsolt erdő, mégis magával ragadott a hangulata, így többször is jártam itt az elmúlt pár hónapban.
Although the leaves have already fallen, it is so beautiful and colorful even so.
Habár az ősz elmúlt már, szürkeségnek nyoma sincs.
